Történeti összefoglaló

NÉHÁNY MONDAT  TARNALELESZ  TÖRTÉNETÉRŐL

A leleszi községcsoportról:

Tarnalelesz (1901-ig Lelesz) Heves megye északi részén található. Korábban a pétervásárai járáshoz tartozott, később az egri járáshoz csatolták. A község a Tarna folyó keleti forrásánál terül el a Pétervásári-dombságon, közel az Ó-bükkhöz egy kelet-nyugat irányú völgyben, ahol három település van. Napjainkban már nem lehet különállónak  tekinteni, mert az utóbbi 50 évben teljesen összeépült Bükkszenterzsébet és Szentdomonkos községekkel. A Borsod megyei lakosok e három községet nem a nevén, hanem tréfásan hosszú-falunak mondják. Ez az elnevezés helytálló, mert a három község együttes hosssza közel 10 km.Tarnaleleszen csatlakozik a 23-as és 25-ös számú út.Közvetlen autóbusz járat van Budapest, Miskolc, Ózd, Eger,Salgótarján városokba, és a határon túlra, Szlovákiába, Losoncra. A legközelebbi vasútállomás a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon Mátraballa.

Mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz éghajlatú terület. A csapadék évi összege 600-640 mm, az évi középhőmérséklet 8,3-8,5 C° , az évi napsütéses órák száma 1850 körüli. Leggyakrabban nyugati, északnyugati szél fúj. Területe hegyközi dombság, a legnagyobb tengerszint feletti magasság 541 m. Kiemelkedései a Kis-Szarvaskő, a Szí-halom, a Magas-, Ökör-, Pénzes-, Sólyom- hegy. Természetes vizeit a Nagy-völgyi patak viszi a Leleszi patakba. Talajvíz 4-6 m mélységben található, kémiai típusa kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos és igen kemény. A rétegvíz-készlet eloszlása egyenetlen, keménysége és vastartalma magas. Természetes növényzetét égerligetek, tölgyesek és bükkösök, valamint magaskórós társulások és kaszálórétek alkotják. Fajai a korpafű, a borkóró, a gyömbérgyökér, a tárnics. Állatvilágára a nagy- és kisvadak egyaránt jellemzőek. Erdőterülete 53 %, talaja agyag bemosódásos barna erdőtalaj. Kőlelőhellyel rendelkezik.
A községhatárt átszelő 23-as út északi oldala nagyobbrészt természetvédelmi terület: Tarnavidéki Tájvédelmi Terület néven a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik sok ritkasággal és természeti értékkel.

Nagykő

Történeti múlt:

Késő rézkori leletek kerültek elő területén. Határában ún. kunhalmok láthatók. A honfoglaló magyarok vidékünkön is letelepedtek. Ezt bizonyítják a Bükkszenterzsébet határában lévő ún. Hamuhegyen feltárt honfoglaláskori sírleletek. 1280-ban Lelez alakban fordul elő, a hozzá tartozó puszta pedig Buya alakban szerepel egy oklevélben. Már az 1330-1337. évi pápai tizedjegyzék plébániaként írta össze. 1540-ben a törökök elpusztították és 1546-ig állandó török megszállás alatt állott de már 1549-ben megkezdődik az újjáépítés. Plébániája a török hódoltság alatt megszűnik és Szenterzsébet fiókja lesz. Ekkor a 6 családból 1 cigánycsalád volt. Ez időtől kezdve mint állandó lakosok meg is maradtak a faluban (ma a lakosság kb. 40 %-át teszik ki). 1542-től az Istenmezey család bírta. 1599 és 1615 között a Nádasdy, Daróczy és Lorántfy családok voltak a birtokosok. A sok kisnemes közül a Kovács a Vincze és Turcsányi családok 1945 után is megtartották a török idők alatt megosztott állapotban lévő birtokaikat. 1634-ben nyert nemességet a leleszi Kovács család, majd birtokadományt a községre.

A Kovács család címere

A XVIII. század közepéig a Kovács nemzetséghez tartozó családok birtokában maradt. 1770-ben rajtuk kívül az Okolicsányiak és Szentgyörgyiek, a XIX. sz. első felében az Almásy, Jekelfalusy, Hellebronth stb. családok is birtokosok voltak. A török korszak legnehezebb időszakát tartós elnéptelenedés nélkül átvészelte. 1696-ban 6 jobbágy és 2 házas zsellér lakott a faluban. Közülük a Kakuk, Kovács, Vincze és Márton családnevek az 1550. évi adólajstromban is szerepelnek. E vidék lakóinak életmódjára az első adatot Bél Mátyás szolgáltatja: Heves megye ismertetése 1730-1735.
"Erdős hegyekben bővelkedő zord vidék ez. A búza nem terem meg a rozs is csak itt - ott. A feltört föld az első évben esetleg a másodikban sem terem semmit. Életmódjuk egyszerű, nyelvük csiszolatlan, beszédük szaggatott. Alacsony házakat gerendából rakják össze, befedik és a szükséghez képest sárral vakolják. Ezen felül szegények ezek az emberek. Alig találnak olyan munkaalkalmat és keresetforrást amely az életfenntartás alapvető szükségleteit biztosítja. Településeik rendezetlenek." A falu kulturális életére is van egy adat 1770 -ből. Heves megye 112 településéből csak 13-ban nincs tanító. Ezek között van Tarnalelesz is. Az 1771-es úrbérrendezéskor 20 telkes jobbágyot (8 1/8 telek) és 4 házas zsellért regisztráltak a faluban. Már 1836-ban csak 2 úrbéri telek létezett 4 telkes jobbággyal és 1 házas zsellérrel. A falu tehát átalakult nemesi faluvá. Már a XVII. sz. végén a falu határában, Bolya pusztán serfőző működött.1787 körül salétromfőzésre is találunk adatot 1811-ben egy egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Lelesz leányegyházközségben "nagyon elhanyagolt ifjúságot találtunk, egyetlen iskolát sem leltünk, így vizsgáztatásra sem volt lehetőség" A leleszi iskola a közbirtokosság költségén épült 1866-ban. Az 1870-es években a község gazdasági helyzete tovább romlott. A népesség szaporodásával a kisnemesi birtokok teljesen elaprózódtak. A viszonyok változását mutatja, hogy az erdőket irtani kezdték és ahol a talaj megengedte,  szántófölddé alakították. Ez azonban a termésátlagok alacsony volta miatt kevés eredményt hozott. A Dr. Borovszky Samu szerkesztette Heves vármegye története című könyvében írja "E vidék völgyein a fű állandóan vízben áll. A termés betakarítása bizonytalan. Gyümölcstermesztés szilván kívül nincs, ezt kifőzik. A lakosság az Alföldre jár summásnak".
Az ilyen nehéz gazdasági viszonyok eredménye, hogy következik a vándorbot és nemcsak a munkások de a földes kisgazdák is kivándorolnak .A kivándorlás iránya Amerika. Ugyanakkor ebben az időben kezdődik a bányába járás is. Az 1903-as évektől munkalehetőség kínálkozik az Ózdi Vasgyárban. A gyár termelésének növekedésével egyre több ember helyezkedik el az iparban és a közeli bányákban, így a kivándorlás a századforduló után megszűnik. Aki el tud helyezkedni munkásnak azt a falu megbecsüli, mert szaktudást is hoz magával. A trianoni határrevízió és a 30-as évek válsága után 1937 - 38-as években újabb tömegek helyezkednek el az iparban. A XX. sz. elején számos egyesület működött a településen.
Az I. világháborúban 50 helybeli katona halt hősi halált, a 360 harcoló közül.
A középmagas dombvidéken épült bükki település századunk első felében nagyközség volt a pétervásárai járásban. Külterületei: Szederjes-tanya, és Válós-tanya voltak. Lakóinak száma az 1930. évi összeírás szerint 1962 fő. 1920-tól a tényleges szaporodás 156, a természetes 290 főre tehető, a vándorlási különbözet 134 főt tett ki. A népesség vallás szerinti megoszlása: 1941 római katolikus, 2 református, 2 evangélikus, 18 izraelita volt. Anyanyelvre nézve mind magyarok.
A községben egy római katolikus elemi népiskola működött négy tanítóval.
Az analfabéták száma igen nagy volt (436 fő). Levente Egyesület, Polgári Lövész Egyesület alakult meg a községben. Foglalkozását tekintve a lakosság közül 676 őstermelő és 519 általuk eltartott, az iparból 498, a kereskedelemből 20 lakos élt. Közlekedési és közszolgálati alkalmazottként 35-35, napszámosként 12, házicselédként 7 és egyéb foglalkozásúként 151 személy dolgozott. A földművelők közül önálló gazda és eltartottja 143 és 329, mezőgazdasági cseléd 62, mezőgazsági munkás 511 fő volt. A község határa 6444 kat. holdból állt, melyből szántó 1775 kat. hold, kert 46, rét 378, szőlő 14, legelő 739, erdő 3296 és terméketlen terület 197 kat. hold volt. A 435 gazdaság közül 264 nem érte el az 5 holdat. A 100 holdnál nagyobb gazdaságok száma 9 volt, ezek közül 4 db 100-200 holdas, 3 db 200-500 hold, 2 pedig 500-1000 hold terjedelemmel rendelkezett. Legfontosabb terményük a búza volt, a bevetett terület kiterjedése 600-700 kat hold között mozgott. Számottevő volt a község rozs és árpa termelése is, 200-300 hold bevetett területtel. Mintegy 100-180 holdon zabot, kukoricát, burgonyát és takarmánynövényeket termesztettek. Az iparosok száma 11 volt: 3 kovács, 2 asztalos, 1 kerékgyártó, 1 borbély, 1 cipész, 2 bércséplő-géplakatos és 2 mészáros-hentes. A kereskedelemből 20 lakos élt, 7 vegyeskereskedés látta el a falu lakosait. Létezett a faluban a Kereskedelmi Fogyasztási Szövetkezet, szikvízgyár. A pétervásárai körorvos és egy helyben élő szülésznő látta el az egészségügyi teendőket. Gyógyszertár a 6 km-re levő Egercsehiben volt elérhető, a legközelebbi vasútállomás Mátraballán, posta és távíró Bükkszenterzsébeten működött. A szovjet csapatok 1944. december 23-án vonultak be. A háború utáni fejlődést jelzi, hogy megépült a művelődési ház, a könyvtár, községháza, ravatalozó, tűzoltószertár, óvoda, tanácsadó, 18 tantermes, tornateremmel ellátott általános iskola, gyógyszertár. Az 1945 utáni iparosítás teljesen átalakította a falu életét. Ezt ma már nyugodtan nevezhetjük a bejáró munkások korszakának. A munkábajárás iránya Ózd, Borsodnádasd, Sirok, Eger, Egercsehi, Bélapátfalva ( a kb. 30 km-es körön belül). Az ipar hatása, közelsége erősen meglátszott a lakások 60 %-a 1950 -1980-ig épült és a régebbieket is átalakitották. 1950 -ben alakult a Petőfi TSZ, 1956-ban a Gárdonyi és Kossuth, 1960-ban a Taravölgye Mgtsz, amely 1970-től Egyetértés néven egyesült a bükkszenterzsébeti, fedémesi és szentdomonkosi tsz-ekkel.A római katolikus egyház anyakönyvei 1712-től maradtak fenn. 1895-től önálló anyakönyvi kerület. 1901-tl a község neve Tarnalelesz. 1949-ig nagyközség a pétervásárai járásban. Hozzátartoznak a Szederjes-tanya és Vállós tanya nevű külterületek. Fedémes,  Szentdomonkos és Tarnalelesz közös körjegyzőséget tartanak fenn.
Az önkormányzati választásokon 1990-ben független polgármester került a falu élére, csakúgy, mint 1994-ben.
Község pecsétje 1776-ból való. Mai alakja: fűzérből kiemelkedő három búzakalász, felette Leles felírat.:

Tarnalelesz mai címere

Templomának első említése 1720 körül történt, amikor az Angyalok Királynője tiszteltére szentelt templomot összeírták. Ekkor Szenterzsébet fialája. A kánoni vizsgálat 1767-ben kőből épített templomáról írt 1829-ben . 1836-ban a hívek a templom elhanyagolt állapotáról panaszkodtak. A XVIII. sz. során többször javították és bővítésére is sor kerül, majd a XIX. sz. közepén - a középkori részek felhasználásával - átépítették. 1928-ban a bükkszenterzsébeti plébánia székhelye, majd 1947-ben önálló plébánia lett. A mai templom a középkori szentély felhasználásával, de boltozatának elbontásával a XIX. század közepén épült. A falun kívül álló, egyszerű barokkhajós templom. A szentély nyugati falmélyedésében lévőú kősírkereszt 1849-ből való. A tarnaleleszi, szentdomonkosi és fedémesi  hívek 1930-ban plébániaházat építettek Tarnaleleszen. E három falun kívül a Bükkszenterzsébeten lakók lelki gondozását is a tarnaleleszi plébános és káplánja látta el 1946-ig.

A község két műemlék jellegű épülettel rendelkezik: a nagyvölgyi Válós-tanyán levő jelenleg turista szálláshely és a Kossuth út 19. szám alatti lakóház. Az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla őrzi. A település központját az országútra merőlegesen csatlakozó, egymással szinte párhuzamos két utca a Kossuth és Petőfi utca adja. Régen a XVIII. század végén nagyszámú kuriális nemes lakta, (így a faluszerkezet igen szép példája a palóc hadas települési módnak.)

Az 1700-as évek elején a község lakossága emelt.A hagyomány szerint a "Tatárfutásból menekülő IV Béla király pihenőhelyére épült emlékkápolna." Az utcatorkolatot ahol az emlékmű épült a lakosság Képnek nevezte.

A leleszi emlékműnek történelmi nevezetessége is van. A török uralom kezaetén a magyar sereg egy magasrangú tisztje itt esett el és a kápolna elé temették.

Ugyanezen harcban Balázs Máté helybeli nemes ember a janicsár parancsnok fejét karddal levágta és azt is ott földelték el a kápolna hátánál.

Az 1900-as évek elején az emlékművön még látható volr a kardra szegezett janicsárfej áb­rázolása. Ezt a történelmileg kettős jelentőségű emléket a helyi tanács vezetői az 1960-as évek­ben megsemmisitették. A bontásnál előkerült az üvegbezárt alapitólevél, de nem adták dda szakértőnek. llletéktelen kezébe került, aki megsemmisítette, ezért örök homály fedi a törrénelmileg kettős jelentőségű kápolna eredetét.

2001-ben a millenniumi ünnepségek keretében az önkormányzat szobrot emeltetett IV Béla emlékére. A szobor Király Róbert munkája

IV. Béla emlékmű

A mai társadalmi kép

A pétervásárai körzetben lévő Tarnalelesz a közepes nagyságú falvak közé tartozik. Lélekszáma 1960 és 1990 között csökkenő tendenciájú volt A lakónépesség száma: 1949: 2015, 1960: 2323 ,1970: 2200, 1980: 2136, 1990: 1855 ,1997: 1958, 2002-ben 1936. Az idősek szociális otthona közös fenntartású a 4 községgel. Helyben háziorvos és fogorvos működik. Az orvosi ügyeletet és a gyermekorvosi ellátást Pétervásáráról biztosítják. Az 50 férőhelyes, 4 óvodapedagógust foglalkoztató óvoda kihasználtsága 120-125 %-os, a 14 tantermes általános iskolában négy község 300-350 tanulóját 28 pedagógus oktatja. 20 éve működik a községben a Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar. Több mint négy éve hozták létre a "Muzsikáljunk Együtt Alapítványt", mely a hazai és külföldi közönség előtt is egyre inkább ismert Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar támogatását hivatott szolgálni. A 30-40 állandó taggal bíró zenekar 1996-ban tartotta 20. éves fennállását.

Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar

A leleszi futballcsapat a megyei első osztályban ér el jó eredményeket. Tarnalelesz kiterjedt testvér-települési kapcsolatokkal rendelkezik. 1995-ben együttműködés jött létre a franciaországi Cherbourg és a németországi Ayl településekkel, 1996-ban pedig a szlovákiai Lelesszel.

Infrastruktúra: A 605 lakás négyötöde vezetékes ivóvízzel, háromnegyede vezetékes gázzal van ellátva. A vízellátást az ÉRV (Kazincbarcika) biztosítja1991 –től. A szennyvízhálózat kiépítése 2002-ben kezdődik és várhatóan 2004-ben fejeződik be. A gáz bevezetése 1994. évi beruházás eredménye. A szervezett kommunális szilárd hulladékgyűjtést az Egri Városgazdálkodási Kft. végzi. Crossbar telefonálási lehetőség minden második lakásban adott. A burkolt, illetve portalanított utak aránya 70 %.

A munkaképes lakosság nagy része az ózdi Kohászati Üzemekben, a Borsodnádasdi Lemezgyárban, az egri Finomszerelvénygyárban és a siroki Mátravidéki Fémműben talált munkát. A munkanélküliség 1989 -től egyre fokozódó mértékben sújtotta és sújtja Tarnalelesz lakosságát is. A bejáró életforma , az ipar és bányászat leépülésével nagyon lecsökkent. A munkanélküliség mértéke igen magas: 35 %. 1997 tavaszán egy kft. és egy betéti társaság működött a településen, emellett 60 egyéni vállalkozást tartanak nyilván. Az utóbbiak tevékenységkör szerinti megoszlása: ipari termelő: 6, élelmiszergazdasági: 6, kereskedelmi: 42, szolgáltató: 6. Működik itt takarékszövetkezet, modern ABC, üzletek, kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek. A  mezőgazdasági termelőszövetkezet ugyan megszünt,de fűrészüzemet, harisnya-feldolgozó üzemet hozott létre. Utóbbi ma már 95 %-ban svájci tulajdonban működött. Jelenleg tulajdonosváltás miatt bizonytalan az üzem további sorsa. A falu határában a térség legnagyobb termelő cégeként működő üzem mintegy 80 alkalmazottat foglalkoztat, naponta 40 ezer harisnyát gyárt, melynek háromnegyed része Nyugat-Európában talál gazdára, míg a többi hazai boltokba kerül. Az egyéni vállalkozók köre is számottevően bővült: pék, cukrász, fényképész, fodrász, szikvízkészítő dolgozik a községben, kihelyezett patyolat átvevő hely is van. Az idegenforgalom nem jelentős, de az erdei turizmus továbbfejleszthető lenne

Kulturális hagyaték:

Vidékünk jellegzetesen a palóc területek közé tartozik. A leleszi falucsoport külön alcsoportja a palóc kulturális örökségnek. A palóc hagyományok némelyike máig fennmaradt ,mások a társadalmi változásokkal együtt fokozatosan szűntek meg (pl. fonó). A krónika szerint az 1220-as évek táján a vidékre kunpalóc jövevények érkeztek, itt elhagyva szilaj vonásaikat magyarokká lettek.

A palóc hagyományok máig fennmaradtak községünkben. Ezeknek a hagyományoknak az éltető ereje a közösség volt.: a közös munka és sors, a szegénység. A spontán megnyilvánuló közösségi vágy. Szinte nem volt olyan réteg, öregek, fiatalok, felnőtt férfiak és asszonyok, amelyik meg ne találta volna magának a megfelelő alkalmat az örömre, az együttlétre is. Persze a fő szerep mindig a fiataloké volt. Ezek a hagyományok legtöbbször az évszázados együttélés hatására kapcsolódtak valamilyen egyházi ünnephez is. Jóllehet, sokszor régebbiek voltak, mint maga az egyház. A hagyományok rendje az újévköszöntő versekkel kezdődött. Ekkor aki tehette disznóhúst főzött, mivel a disznó előre túr, a szárnyas ellenben hátra kapar. Farsang vasárnapon 3-as táncmulatság kezdődött. A legények maskarába, öltöztek és a lányos házakhoz jártak farsangolni: "Farsang, farsang három napi farsang...". Általában azokhoz a lányokhoz, akiket a bálba is beváltottak. Amit kaptak: szalonna, kolbász, megsütötték és megették. A három napos vígság után 7 hetes böjt következett. Ez böjtfogadó szerdától húsvétig tartott. Már jóval előtte törték a tökmagot, működött az olajütő. Húshagyó keddtől fazekat cseréltek, nehogy véletlenül is zsír kerüljön az ételbe. A tehetősebbek írós vajjal főztek. A húsvét előtti nagypéntek kapcsolódott az ősi megtisztuláshoz. A falu apraja nagyja a patakban mosdott, még szürkületkor. Az állatokat is lemosták. A mise előtt kereplővel kerepeltek. Húsvét vasárnap általában nem volt szokás más házhoz menni, annál inkább másnap. A legények csoportokba verődve jártak locsolkodni. Bizony a lányoknak sokszor ruhát kellett cserélni. Aki nem vigyázott még a nagyvályúba is belefektették. A vigasság a hétfő esti bállal ért véget. Május 1-je a tavasz ünnepe. A májfa állítás szép szokása volt. Május 1.-je előestéjén több csoport vágott neki az erdőnek. Azon igyekeztek, hogy minél nagyobb fát hozzanak. Ez általában bükkfa volt, mivel az zöldell a leghamarabb. A fára kendőt kötöttek és mindaddig rajta is hagyták, míg hervadni nem kezdett. Általában mindenki a kedvesének állította, de állítottak rokonoknak, barátoknak is, ha lány volt a háznál. Karácsonykor ezt vissza is illett szolgálni dióval, almával, édességgel. A tavaszi szokásoknak még egy nevezetes napja volt a Szent György nap. Ekkor hajtott ki a csorda. A nyár munkával telt, csupán az aratás végén csaptak végzőt. A lányok búzakoszorút kötöttek. Az őszi vigasságokat Szent Mihály naptól számították, ekkor kötött be csorda. Erre az időpontra már végeztek a betakarítás nagy munkájával is. November vége felé kezdődtek a fonóházak. Négy-öt fonóház is volt a faluban. Ezt az alkalmat a lányok teremtették maguknak. Fél véka búza, egy marék kender, és tűzifa volt a belépődíj. A fiúk ezt mindig kihasználták és egyik fonóházból a másikba csavarogtak. Ezek az esték el sem voltak képzelhetők dalolás nélkül. A fonón belül is szokások alakultak ki, pl.: a leejtett orsó, kukoricapattogtatás, molnárkalács sütés, a diótörő est. Farsangig volt idő szórakozásra, legénybolondításra, szerelemre is. Farsang után már szőttek. Minden háznál volt szövőszék, nagy családoknál 3-4 is.

Palóc szövőszék

Asztalterítő minta és keresztszemes hímzés

Megtalálták a szórakozásukat az idősebbek is. Az tollfosztó estéken, vagy csak egyszerűen szomszédolva. Néha 8-10 ember is üldögélt és beszélgetett a búbos kemence mellett. Az év utolsó hónapja is bővelkedett az eseményekben. A mikulás után a Luca nap következett. Amiről is az a babona járta, hogyha valaki kisszéket farag, de úgy, hogy karácsony böjtjéig egyet üt rajta naponta, és erre ül a templomba, meglátja, hogy ki a falubeli boszorkány. De vigyáznia kellett, mert a boszorkányok állandóan ott csapkodtak a feje fölött, s ha megijed felugrik a szenteltvíztartó mellől, rögtön vége van. Ezen a napon jártak a betlehemesek is. A jó betlehemes még a szomszéd faluba is elment. Az asztalra mindenféle magot: /kukorica, búza, árpa, bab) szórtak, hogy legyen mindenből jövőre is. Azt ott is hagyták aprószentekig. Akkor odavetették a tyúkoknak, hogy sokat tojjanak. Ezen a napon szintén böjt volt, s a gyerekeknek azt mondták: "ha nem eszel, meglátod a gyöngytyúkot". No, meg is látta, mert estére már káprázott a szemük a éhségtől. Karácsony családi körben ünnepi hangulatban telt el. Még ma is rendszeresen megtartják a búcsúkat. Említést érdemelnek a családi ünnepek is. A keresztel?, a lakodalom, a tor. Ezek közül legszínesebb volt a lakodalom. A palóc lakodalom szinte szertartásszerűen zajlott le. Jellegzetes részletek közül most csak az elsőt a hívogatót nézzük meg. A hívogató általában ügyes rokon legény volt. Amikor belépett egy-egy házba fokosával, megverte a mestergerendát és jóízű humorral hívogatott:

Vakvarjú, vakliba
 Jöjjenek a lagziba
 Kanalat, villát hozzanak,
 Hogy éhen ne maradjanak
 Annyi a kalács mint a forgács,
 Még sem kapunk egy harapást.
 Ha jönnek vesznek, a hoznak esznek"

A hagyományok tovább élése az ötvenes évekig követhet? nyomon. Az iparosítás a falu életének megváltozása, az intézményesített kultúra más alkalmakat teremtett, így a régi lassan feledésbe merül. Községünkben a 20-30-as években kezdték szervezni az intézményesített keretek közt a művelődést, a Katolikus Legényegylet és a Szívgárdista mozgalom keretén belül. Színdarabbal kulturális műsorokkal éppúgy foglalkoztak  mint a katolicizmus  terjesztésével. A fiatalokat akarták megnyerni, de meghatározó jellegűvé nem vált a mozgalom. 1945 után 3 párt /kommunista, szoc.dem., kisgazda/ működött a faluban, s ezek szerveztek színjátszó csoportokat. 1956-ig sokat jártak a faluba, az un. falujárók is előadásokkal műsorokkal. A közélet színhelye ekkor egy-egy kocsma volt.
A tanácsok megalakulásával /1950 október/ a művelődés irányítása is idekerült. Miután művelődési ház a községben nem volt, ezt a szerepet, hol az iskola, hol más intézmény vette át. Bálokat az un. "tükörteremben" tartottak /autóbuszgarázs/. Az 1961-es művelődési beszámoló arról panaszkodik, hogy a fiatalok más faluba járnak szórakozni.

Az új művelődési ház 1964 -ben, az új könyvtár 1976-ban épült. 1993-ban létrejött az Általános Művelődési Központ (iskola, könyvtár, művelődési ház) amely alapintézmény lehet az információrobbanás korában, a község fiatalságának a jövő századra való felkészítésében.

*Zay Ignác jegyzetei alapján